KÖNYV CÍME: Árulások
KÖNYV ÍRÓJA: Bridget Collins
Oldalszám: 432
Műfaj: Szépirodalmi regény
Kiadó: 21.század kiadó
Magyar megjelenés: 2022
Eredeti megjelenés: 2020
Eredeti nyelv: angol
Eredeti cím: The Betrayals
Borító: ✩✩✩✩✩
Ahogy azt megszokhattuk a KULT könyveknél, keménytáblás és védőborítós, s ez utóbbi adja meg számára az ellenállhatatlan gyönyörűséget (ahogy azt a Könyvkötőnél is láthattuk). Rabul ejt a külseje, és az illata. Igazi csemege a könyvmoly-énemnek!
Írásmód: ✩✩✩✩
Régiesnek mondanám, épp emiatt néhol nehéz a megértése. Nem is feltétlenül a szóhasználat miatt, mindinkább a mondatok nyakatekertsége miatt. A szereplők rengeteg félmondattal "kommunikálnak", ami számomra kezdett idegesítő lenni a sokadik precedens után. Viszont bámulatosan képes kifejezésre juttatni az érzelmeket a szerző!
Olvashatóság: ✩✩✩✩✩
Két nagy részre, s azon belül is összesen 42 fejezetre van felosztva. Nem túl hosszúak a fejezetek, szerintem pont ideális. Van azonban benne egy történetszál, ami kb ötször fordul elő a könyvben, és annak elmagyarázása igencsak homályosra sikerült, de ezt majd a továbbiakban kifejtem. Tagoltságát tekintve tehát, príma!
Tartalom címszavakban:
Iskola, magister ludi, grand jeu, árulások, hazugságok, politika, karrier, szerelem, öngyilkosság, ellenségek, és összességében semmi sem az, aminek látszik...
Hol találtam:
A 21.század kiadó oldalán. A Könyvkötő nagy kedvencem lett, így nem volt kérdés, hogy ezt is el fogom olvasni! Ezúton is köszönöm szépen a recenziós példányt! ♥
Mit adott nekem a könyv:
Nehéz lenne ezt szavakba önteni, ugyanis nagyon vegyesek az érzéseim. Az eleje nem tetszett, majd beindult a történet, de aztán végig voltak buktatók. Érzek valamiféle hiányt, amit nem tudok megfogalmazni, pontosan micsoda. Jó volt, mert ott pattogott az elmémben tovább a történet, és vártam, hogy folytassam, de mégsem érzem azt, mint a Könyvkötőnél.
Kiknek ajánlanám?
Akik szeretik a szépirodalmi regényeket, valamint elkívánnak repülni egy teljesen más világba, mely absztrakt és megfoghatatlan, de a szereplőkkel és történésekkel mégis, valamelyest közel érezzük magunkat hozzá. Illetve, akiket érdekel a politika, és szeretik a lassan kibontakozó regényeket.
Értékelés mindent összevetve: ★ ★ ★ ★
𖣔 𖣔 𖣔 𖣔 𖣔 𖣔 𖣔
Hogyan ültem neki az olvasásnak, mit vártam el a könyvtől?
Na igen, az első ok, amiért a csalódás, talán mondhatjuk, meg volt alapozva kicsit... Ugyanis a Könyvkötő után elég magasak voltak az elvárásaim, ezt kár lenne tagadni. Csakhogy, az teljesen másról szólt, mint ez, ott engem maga a történet vett le a lábamról, arról a kitalált világról, amibe az ember szívesen belehelyezkedik, vagy legalábbis elmereng, hogy "mi lenne, ha..". Itt ezt nem éreztem. Ha csak ezt nézzük, látható mennyire ellentétes a két könyv számomra.
Viszont, talán pont emiatt nevezhetjük Bridget Collins-t brilliáns írónak?
Mi volt az első benyomásom pár oldal elolvasása után?
Sajnos nem túl jó... úgy éreztem, hogy "hát, ezt talán mégsem olvasom el.." De azért adtam neki esélyt (többet is), és a 100. oldalnál jutottam el oda, hogy "na, ez érdekel!". És onnantól keze nem volt megállás, bár valamiféle keserű szájízt mégis hagyott maga után.
Az elsődleges gond számomra az volt, hogy egy olyan fejezettel és cselekmény szállal indul az egész könyv, ami előfordul körülbelül öt-hatszor a könyvben, sőt, azzal is zárul a könyv, de még ott sem volt számomra világos, hogy ez most miért került bele, mit akart ezzel az írónő? Volt neki valódi értelme is, vagy csak szaporította vele a szót? Persze, összeért más szereplővel és történéssel, de simán lehetett volna helyettesíteni mással is, s így talán érthetőbb lehetne az egész.
Hogyan éreztem magam olvasás közben?
Össze voltam zavarodva, féltem, kicsit izgultam. Néhol döcögősen ment az olvasás, és csak gondolkodás nélkül róttam a sorokat, néhol pedig annyira beszippantott, hogy olyan érzés volt, mintha nem is a testemben lennék.
Hogy érzem magam most, hogy elolvastam?
Ambivalens, mint a szerelmi kötődés! Nem tudom eldönteni, hogy szeretem, vagy utálom. Mert tény, hogy voltak benne izgalmas részek, amikor az idő csak huss elrepült; viszont voltak benne döcögős, homályos, érthetetlen és érdektelek részek is. Már-már kezdem azt gondolni, talán pont ez volt az író szándéka vele! Mert, ha így van, akkor tényleg zseniális.
Kifejtősebb rész következik - SPOILER ALERT
Hogy ne csak rébuszokban beszéljek, tekintsük át miről is szól a könyv.
Helyszín Montverre, és egy elit iskola, ahova csak fiúk járhatnak. Főszereplőink Léo Martin, Emile, Carfax, Claire, egy "patkánylány", sok politika, megvetés, harc és bizonytalan kommunikáció. Olyan mágikus szavakat olvashatunk benne, mint magister ludi (játékmester), és grand jeu (a játék, amit a diákoknak meg kell írni, s ebből vizsgáznak, ami az összes tantárgy - matek, kémia, irodalom, stb - egy érthetetlen kombinációja, tele kézmozdulatokkal, zenével, érzelmekkel, de mégsem mondható játéknak!).
A főszál mellett, mint Léo, Carfax és Claire története, mellékszálakkal is gazdagon teletűzdelt - köztük a patkánylányéval, amivel kezdődik és fejeződik a könyv, de értelmét még most sem látom.
Tíz évet ível át a történet, a jelenben 10 évvel idősebbek a szereplők, de persze az igazi ínyencségek és árulások a múltban történtek, amit Léo naplóján keresztül ismerhetünk meg. Nos, ez a része igazán tetszett! Izgalmas volt egy másik embert a naplóján keresztül megismerni, mivel én is írok naplót, ez a téma közel áll hozzám. Ezek a fejezetek mindig felüdülést jelentettek és alig vártam, hogy végre az következzen.
Azonban egy szarvashibát itt is véltem felfedezni, ami borzasztóan illúzióromboló volt... Mikor azt írja Léo: "Emlékeznek, amikor..?" Hmm... tehát valaki, aki saját magának ír naplót, egy korábbi írására úgy kérdez vissza, hogy "emlékeznek"? Többes számban? Hacsak persze mindvégig azért írta a naplót, hogy aztán elénk tárhassa, de ez megint csak illúzióromboló lenne... Könnyen meglehet az is, hogy a fordításba csúszott egy icipici hiba, hiszen a "Do you remember" jelentheti azt is, hogy TE emlékszel, vagy TI, azaz Önök emlékeznek? Mindegy, a lényeg annyi, hogy ez szemet szúrt.
Ahogy fent említettem 42 fejezetből áll a könyv, és azon belül is úgy van felosztva, hogy egy fejezet van feltárva a magister ludi szemszögéből (jelen), egy Léo szemszögéből (jelen), egy a naplós bejegyzésekről (múlt), és egy a patkány szemszögéből (jelen). A változások szépen meg vannak oldva jelen és múlt között, nem lehet összetéveszteni, pláne, ha az ember rájön, hogy ennek ez a menete.
Az egész történet javarészt az iskola s annak sorsa körül forog, de túl sok szót nem fecsérel arra az író, hogy elmagyarázza mi micsoda, még szerencse, hogy a könyv végén legalább a két legfontosabb szó le van írva, hogy mit jelent (magister ludi és grand jeu), valamint azt is olvashatjuk, hogy mely másik szerző műve inspirálta őt.
Ami még nagyon nagy hangsúlyt kapott a könyvben, az a politika. Megszorítások, diszkrimináló rendeletek, igazságtalanságok. Ez végig ott settenkedik a sötétben, és nem tudjuk elfelejteni, szem elől téveszteni (főként Emil karaktere, de Léo-é is, ezt a szerepet tölti be). Így jobban belegondolva annak is tetszhet a könyv, aki szeret politikával kapcsolatban olvasni, tájékozódni.
Összességében számomra a naplóbejegyzős fejezetek tetszettek a legjobban, jobb lett volna, ha abból van több. A könyv vége, hát, végülis felüdülés volt, hogy a titkok és árulások kiderültek, még ha túlzott happy end nem is lett. Jobban megérhettük a könyv egészét, hogy mi miért és hogyan történt, kivéve azt az egyet, amit már fent is említettem (patkánylány).
Rendkívül összetett könyv, még annál is összetettebb történettel. Ez azonban lehet áldás és átok is egyben.
Mit viszek magammal belőle? (frappáns mondat, vagy az író humora, íráskészsége, vagy egy fontos tanulság, életfilozófia, bármi!)
Az ambivalens érzést mindenképp. De az író kifejezésmódját is, sok helyen gyönyörűen képes megfogalmazni egy teljesen egyszerű, egyszavas érzelmet; a csendet; a bizonytalanságot.
Azt hiszem, az író zsenialitása a szürrealitásában rejlik.
✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦ ✦
Köszönöm szépen a 21. század kiadónak a recenziós példányt!
꧁••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••••꧂
Ha tetszett, kérlek oszd meg, kommentelj és kövesd a blogom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése